VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

SZABADI Béla

( Budapest, 1898. december 12. - Budapest, 1968. március 19. )

tanár, nyelvész.

Tanári képesítését a budapesti tudományegyetemen szerezte. Latin és görög filológiából, valamint ókori történelemből doktorált. Tanári pályáját 1922-ben, a fővárosban kezdte, majd 1922 és 1942 között a Pápai Ref. Kollégiumban tanított. Közben elsajátította a francia, német, finn és olasz nyelvet. Nagy szerepet vállalt a Képzőtársaság megújításában és a népfőiskolák szervezésében. 1942-ben ismét a Budapesti Ref. Gimnázium tanára, 1952-től a Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa. Részt vett az értelmező szótár szerkesztésében. Aktív nyelvművelői tevékenységet végzett, szakfolyóiratokban írásai jelentek meg. Fordításai közül jelentősek: Gründler: Luther Márton Nagy Kátéja, a németből fordított Második Helvét Hitvallás és a középkori latin nyelvből fordított Heidelbergi Káté. M.: Hagyományok és feladataink. Pápa, 1929. – Az igekötők jelentésmódosító szerepének néhány szótári kérdése. Bp., 1966.
I.: PPL.